„A folyamatosan pusztuló és újjászülető, örökké fiatal és megállíthatatlan élet olyan, mint egy földön álló létra, mely egyre feljebb nyúlik, egészen a csillagok birodalmáig.“
H. G. Wells
Kevés olyan dolog van, ami annyira képes megmozgatni az ember fantáziáját, mint a körülöttünk elterülő végtelen világűr. Az ember talán egyszer képes lesz az igája alá hajtani a Földet, de minden alkalommal, mikor felnéz a csillagos égre, kénytelen lesz szembesülni azzal a ténnyel, hogy fajunk csupán egy apró porszem az univerzum egészéhez képest. Ez a tudat egyrészt alázatra tanít, másrészt hihetetlen kíváncsiságot szül.
Nem véletlen, hogy számos könyv, novella és film foglalkozik a világűr felfedezésével, s az sem meglepő, hogy ezek között igen gyakoriak a horror felé hajazó történetek. Hiszen maga az alaphelyzet – egy magányos űrsiklóban száguldani az ismeretlen felé, ezernyi veszélynek kitéve, teljesen önmagunkra utalva – elképesztő feszültséggel telített. Erre a toposzra épít a következőkben bemutatásra kerülő novella is.
Friss kommentek